A repülőgépen

Mellettem ott ül a kocsiba Bob és  csámcsogva eszi a cukorkát, majd undorítóan  mosolyog rám.
-Nem kérsz?-kérdezte.Legyűrtem a vágyat a falánkságommal és kinyögtem:-Nem köszönöm!
Újra mosolygott és egyre csak  tömte magába a finomságot.
Már alig vártam,hogy kiszabaduljak.Majd végre anyu felkiáltott:-Megérkeztünk!Itt a Reptér.
Magamban áldottam azt a percet,amikor kiszálltunk a kocsiból.
Mikor már a gépen voltunk úgy szervezkedtem,hogy Leó mellé tudjak ülni!Apa,anyu mellett ült míg Bob egy csinos fiatal lányt kapott meg és rögtön meg is szólította.Szegény lány úgy sajnálom.
Mikor felszálltunk görcsbe rándult a hasam,nem szeretem repülni!Ültében Leó hozzám fordult és kezébe ott virított egy nagy tábla csokoládé......:-Kérsz?
Bólintottam és letörtem egy darabot!Míg élveztem a csoki olvadását a számban Leó kutató tekintettel nézet rám:.-Te ha dönthetél volna nem jöttél volna el ugye?

Az indulás

Lefelé száguldottam a lépcsőn és beléptem  az étkezőbe,úgy látszik már csak engem vártak.A két bátyám a kandalló előtt ült,míg anyuék az asztalnál.A bőröndök a bejárati ajtó előtt sorakoztak!
Mikor apu meglátott felállt és odajött hozzám:-Készen állsz?-kérdezte.Először hallgattam,mert tudtam ha nemmel felelek mit mondana,majd kis habozás után annyit válaszoltam:-Talán!?
-Tobias, már indulnunk kéne!-szólt ránk anyu!-Fiuk hordjátok ki a kocsiba a bőröndöket!
A bátyáim morogtak valamit,mert anyu dühösen nézet rájuk.........
-Csak tud meg,hogy a rabszolgaságot már rég tiltja a törvény!-szólalt meg az idősebbik bátyám Bob!-De én minden kint elviselek!
Felkapta a csomagokat és mint egy sértet hölgy öles léptekkel kisuhant!Mindahányan ott voltunk kacagni kezdtünk,napok óta először.Mindig Bob és én voltunk a mókamesterek,de nekem nem volt kedvem szórakozni mostanába. Mindenki kiment az ajtón és beült a kocsiba .Sajnos én a két bátyám közé szorultam be,és Bob mellettem rikácsolni kezdte a kedvence dalát-(Bob Marley- No woman no cry  -t.Ezért hívjuk mi Bobnak- Johnt!Igen a bátyám igazi neve John,de mikor 7 évesen meghallotta az első Marley számot azóta csak így hívhatjuk,különben megsértődik)-és igazán szeretem Johnt csak hagyja már abba.Szerencsémre Leó,a másik bátyám megszólalt.
-Hey Bob legalább tanulj meg énekelni.........vagy valami!-mondta kínzott arccal.Mivel ő volt csak zenész a családba őrá hallgatunk a zene terén!(Bobot kivéve)Ő mérges szemekkel ránk nézet majd anyuhoz fordult mint Bíróhoz:-Ugye anyu,hogy nem is volt olyan rossz?
Anyu hátrafordult és ránk nézet:-Most hazudjak?!........egyszerűen szörnyű volt Bob,sajnálom!
-Persze nyomjuk el a rabszolgákat és ne agyunk nekik teret a kibontakozásra!-morgott Bob(néha olyan volt mint egy gyerek,pedig 20éves)-Ezért nem kaptok cukorkát!
Fenyegetett meg minket és hatott is ránk mivel az egész család édes szájú volt!előkotorta a cukros zacskóját a hatalmas zsebéből,és előttünk falatozni kezdet........

A kezdetek

A nevem Tara Mower,tízenhét éves vagyok.A hajam sötét,gesztenyebarna,szemem színe is hasonlóan sötétbarna.A családommal élek Norvégiában,vagyis egészen egy héttel ezelőttig.Amikor apu bejelentette:Költözünk.Ma ülünk fel a repülőgépre,ami elvisz minket New Orlens-be.Onnan kocsival megyünk tovább,mert persze,hogy egy kis,gazdag,de unalmas városkába költözünk és nem a nagyvárosba.
Nem örültem mikor megtudtam,hogy Ruth-néni(Apu anyukájának a húga,és egyetlen élő rokonunk)egy hónapja meghalt.Igaz nem voltam igazán oda érte-ő sem értem-de tiszteltem,mert okos volt és becsületes.
Viszont megdöbbentem,mikor megtudtam,hogy mi örököltük a házát és a pénzét.Mindenki tudta,hogy utálja aput,anyut pedig egyenesen rühellte.A bátyáimat azt hiszem kedvelte volna,ha kisgyerek korukba nem ő lett volna a csíntevésük célpontja.De mégsem így történt,sose szerette a testvéreimet,nagy képünek és zabolátlannak tartotta őket.Engem még eltűrt és beszélgetett is velem ha olyan kedve volt.
Ezek után már végkép nem értettük,hogy miért jön 2 havonta látogatóba Norvégiába,ha utált minket  és  utálja a hideget a vizet.-na erre ő mindig azt felelte: ˝Kötelességemnek érzem,hogy nővérem családjáról-ha nekem nem adatott meg-gondoskodjak,támogassam őket mindenben(ez neki csak a pénzt jelentette)és segítsek amiben csak tudok(vagyis beleütni az orrát mindenbe)˝
Mivel kellet nekünk a pénz így azonnal költözünk.Nem tudtam milyen gazdagságban élni,de sosem voltam emiatt kevésbé jól öltözött,sem csöndes vagy visszahúzódó.Inkább vidám voltam-mindig.Sokat nevettem és mindenben benne voltam a haverokkal.Mindig mindenkinek tudtam valami pozitívat is mondani amikor rossz volt neki-ezért kedvelt engem a legtöbb ember.Ezt a "játékot"a nagyapa tanította meg nekem őt éves koromba azóta játszom ezt,de most nem tudom ezt játszani vagy talán nem is akarom.
Nem akarom  itt hagyni  Norvégiát,a fjordokat,a hideg vizet.........és a barátaimat!Semmi mást nem akartam jobban csak maradni.!De nem én döntök!
-Tara!-hallottam anyu kiáltását.-Indulunk!

Egy versem, ami első helyezést ért el egy versenyen

Miért?

Mondd, miért teszed, ha rossz neked?

Látni, hallani, hogy ártasz vele.

Kapkodod a fejed, hogy kérjed...

S megint kérdem- mondd miért?

Te mondod, hogy beszélni könnyű, de akkor MIÉRT nem teszed?

Ne fordulj szembe a világgal csak, mert TE rosszul csinálod.

Engem átkozol, mert szólni mertem,

Ne fordulj el, hanem hallgasd, ez mit tesz veled.

Drogoznak, cigiznek, isznak- ezek a haverok?

De mondd, én neked mégis mi vagyok?

Te azt mondod: a barátod, de én rázom a fejem, mert ezt, az NEM engedi.

Én beszélek, aki nem drogozik

S ugye te vagy a nagy, mert te csinálod.

Mást se teszel egész nap, csak tátod a szádat és szívod az anyagot.

Fordulj be, s nézz magad, ha rájössz a hibádra, azt mondod barátom,

hidd el, én majd ott leszek és nem csak úgy, mint a haverok.

S majd megkérdezem-

Miért tetted?

Miért?