Az új lakás!

Visszamentem a családhoz.Hirtelen egy férfi jött oda hozzánk,magas volt és jóképű:-Önök Mowerék?-kérdezte tisztelettel.
Anyu hirtelen felpattant a székéről.
-Igen mi vagyunk!-szólt vidáman!-Magát meg ugye az ügyvéd küldte?
-Pontosan, tökéletesen tudja asszonyom!Én Jimmy vagyok az inas,sofőr,szakács és a kertész!A nap bármelyik időszakában a rendelkezésükre állok!-mondta kedves mosollyal.Én eltátottam  a szám,Leó nagyokat pislogott,de Bob füttyentett egyet!
-Ez aztán már a jó élet!-Mondta nevetve!-Szóval éjjel egykor is felkelthetem,hogy ugorjon le a boltba egy tábla csokiért?
-Fiam, ne legyél neveletlen!Ezt tanítottam neked?-morgott apu,nem szerette ha neveletlenül viselkedünk!
-Bármikor elküldhetnek bármiért.Ez benne van a szerződésemben!-nevetett Jimmy. Anyu megszólalt mikor látta hogy Bob már nyitotta ki a száját!Én és Leó pedig visszafogtuk nevetésünket!
-Nyugodjon meg Jimmy nem fogjuk semmilyen kis dologért ugráltatni!Inkább akkor Bobot fogjuk hívni!-mosolygott anyu.-Apropó az én neven Mira!Ő a férjem Tobias, a legidősebb fiam Bob,utána Leó,és ő az én pici lányom.........aki nem is olyan kicsi már,az ő neve Tara!
Jimmy mindenkivel kezet rázott.Kifelé menet segített  vinni a bőröndöket.
 Mikor megláttam az autót (vagyis inkább egy kisebb limuzint)megcsíptem Leó karját.Ő felkiáltott:- Ezt most mért kaptam?Ránéztem még mindig döbbenten.-Mert azt hittem tévedtem,vagy hogy káprázik a szemem .
Leó rám nézett,fintorgott egyet és mérgesen megszólalt:
-Magadat kellet volna megcsípned.Az úgy szokás!Olyan vagy mint egy szúnyog!
Ránéztem és nevettem.Mindenki beült a kocsiba,Bob otthon érezte magát a finom bőrülésben,anyu élvezte,Leó elfogadta,de apu és én feszengtünk,belegondoltam milyen gazdagságba csöppentem bele,és ettől megijedtem!Majd a kocsi szép dorombolással elindult!

Várakozás!

                                                                                          

-Nem jöttem  volna el!Nem nekem való Amerika!Már kimondani is félelmetes.Amerika a sztárok, gazdagok,shoppingoló lányok országa,és ez nem nekem való!Ez mind Bob világa.......sosem voltam beképzelt lány,és nem is akarok az lenni,ugye lelőnétek ha az lennék?-Kérdeztem Leót,neki bármit elmertem mondani épp ahogy Bobnak is,csak Leó komolyan vette amit mondok!
-Vedd úgy hogy le vagy lőve!-szólt Leó.Mérgesen néztem rá majd megütöttem a vállát.
-Ne már! Ez most komoly?-kérdeztem.
-Ne vedd már komolyan..........néha én is megereszthetek egy-két poént nem?Igaz a nyomodba sem érek ....és ott van Bob is.Valahogy mindig vidámabbak vagytok nálam.De most örülök,hogy te nem a VIDÁM OLDALON állsz,hanem a sötéten.!-szólt nevetve.
-Ki mondta hogy nem vagyok vidám?-csíptem vissza,de tudtam az arcom mást mutat.Leó nem szólt semmit(ezért szeretem)csak felém nyújtott még egy sor csokit!Amit én el is fogadtam.Nem sokkal ezután el is aludtam,és csak akkor keltem fel mikor megérkeztünk!
-Ezek szerint végigaludtam az utat!-kérdeztem a Leót.Ő nagyot nevetett.
-Inkább forgolódtál.Nem álmodhattál szépet!-mondta.-De mostanában sem szoktál jól aludni!
-Hát nem!-válaszoltam és addig nem szólaltam  meg amíg a váróterembe nem álltunk a bőröndökkel.
-Na és most hogyan tovább?-kérdeztem.Anyu idegesen csendre intett de apu válaszolt:-Az ügyvéd azt mondta valaki elénk jön!-mondta és leült egy székre.Mindenki követte őt.Mivel Bob unatkozni kezdett újra dalra fakadt.Én és Leó úgy döntöttünk  inkább választjuk az mp3-at mint Bobot.Anyuék meg sürgősen elmentek a  közeli automatához!Majd 20 perc múlva  visszajöttek mikor már nem fenyegetett a Bob invázió.Mivel elfeküdt a székeken és becsukta a szemét.De nem,nem hiszem hogy aludt volna,nem!Inkább erőt gyűjt a következő támadásra.Kikapcsoltam az mp3-am és odasétáltam a hatalmas  üveg ablakhoz.New Orlens szép volt,szép,de mégis más!Zsúfolt,emberekkel teli és füstös!Norvégiában tiszta volt a levegő és minden zöld volt.Persze itt is látok nagy és szép parkokat de az nem ugyanaz!

A repülőgépen

Mellettem ott ül a kocsiba Bob és  csámcsogva eszi a cukorkát, majd undorítóan  mosolyog rám.
-Nem kérsz?-kérdezte.Legyűrtem a vágyat a falánkságommal és kinyögtem:-Nem köszönöm!
Újra mosolygott és egyre csak  tömte magába a finomságot.
Már alig vártam,hogy kiszabaduljak.Majd végre anyu felkiáltott:-Megérkeztünk!Itt a Reptér.
Magamban áldottam azt a percet,amikor kiszálltunk a kocsiból.
Mikor már a gépen voltunk úgy szervezkedtem,hogy Leó mellé tudjak ülni!Apa,anyu mellett ült míg Bob egy csinos fiatal lányt kapott meg és rögtön meg is szólította.Szegény lány úgy sajnálom.
Mikor felszálltunk görcsbe rándult a hasam,nem szeretem repülni!Ültében Leó hozzám fordult és kezébe ott virított egy nagy tábla csokoládé......:-Kérsz?
Bólintottam és letörtem egy darabot!Míg élveztem a csoki olvadását a számban Leó kutató tekintettel nézet rám:.-Te ha dönthetél volna nem jöttél volna el ugye?

Az indulás

Lefelé száguldottam a lépcsőn és beléptem  az étkezőbe,úgy látszik már csak engem vártak.A két bátyám a kandalló előtt ült,míg anyuék az asztalnál.A bőröndök a bejárati ajtó előtt sorakoztak!
Mikor apu meglátott felállt és odajött hozzám:-Készen állsz?-kérdezte.Először hallgattam,mert tudtam ha nemmel felelek mit mondana,majd kis habozás után annyit válaszoltam:-Talán!?
-Tobias, már indulnunk kéne!-szólt ránk anyu!-Fiuk hordjátok ki a kocsiba a bőröndöket!
A bátyáim morogtak valamit,mert anyu dühösen nézet rájuk.........
-Csak tud meg,hogy a rabszolgaságot már rég tiltja a törvény!-szólalt meg az idősebbik bátyám Bob!-De én minden kint elviselek!
Felkapta a csomagokat és mint egy sértet hölgy öles léptekkel kisuhant!Mindahányan ott voltunk kacagni kezdtünk,napok óta először.Mindig Bob és én voltunk a mókamesterek,de nekem nem volt kedvem szórakozni mostanába. Mindenki kiment az ajtón és beült a kocsiba .Sajnos én a két bátyám közé szorultam be,és Bob mellettem rikácsolni kezdte a kedvence dalát-(Bob Marley- No woman no cry  -t.Ezért hívjuk mi Bobnak- Johnt!Igen a bátyám igazi neve John,de mikor 7 évesen meghallotta az első Marley számot azóta csak így hívhatjuk,különben megsértődik)-és igazán szeretem Johnt csak hagyja már abba.Szerencsémre Leó,a másik bátyám megszólalt.
-Hey Bob legalább tanulj meg énekelni.........vagy valami!-mondta kínzott arccal.Mivel ő volt csak zenész a családba őrá hallgatunk a zene terén!(Bobot kivéve)Ő mérges szemekkel ránk nézet majd anyuhoz fordult mint Bíróhoz:-Ugye anyu,hogy nem is volt olyan rossz?
Anyu hátrafordult és ránk nézet:-Most hazudjak?!........egyszerűen szörnyű volt Bob,sajnálom!
-Persze nyomjuk el a rabszolgákat és ne agyunk nekik teret a kibontakozásra!-morgott Bob(néha olyan volt mint egy gyerek,pedig 20éves)-Ezért nem kaptok cukorkát!
Fenyegetett meg minket és hatott is ránk mivel az egész család édes szájú volt!előkotorta a cukros zacskóját a hatalmas zsebéből,és előttünk falatozni kezdet........

A kezdetek

A nevem Tara Mower,tízenhét éves vagyok.A hajam sötét,gesztenyebarna,szemem színe is hasonlóan sötétbarna.A családommal élek Norvégiában,vagyis egészen egy héttel ezelőttig.Amikor apu bejelentette:Költözünk.Ma ülünk fel a repülőgépre,ami elvisz minket New Orlens-be.Onnan kocsival megyünk tovább,mert persze,hogy egy kis,gazdag,de unalmas városkába költözünk és nem a nagyvárosba.
Nem örültem mikor megtudtam,hogy Ruth-néni(Apu anyukájának a húga,és egyetlen élő rokonunk)egy hónapja meghalt.Igaz nem voltam igazán oda érte-ő sem értem-de tiszteltem,mert okos volt és becsületes.
Viszont megdöbbentem,mikor megtudtam,hogy mi örököltük a házát és a pénzét.Mindenki tudta,hogy utálja aput,anyut pedig egyenesen rühellte.A bátyáimat azt hiszem kedvelte volna,ha kisgyerek korukba nem ő lett volna a csíntevésük célpontja.De mégsem így történt,sose szerette a testvéreimet,nagy képünek és zabolátlannak tartotta őket.Engem még eltűrt és beszélgetett is velem ha olyan kedve volt.
Ezek után már végkép nem értettük,hogy miért jön 2 havonta látogatóba Norvégiába,ha utált minket  és  utálja a hideget a vizet.-na erre ő mindig azt felelte: ˝Kötelességemnek érzem,hogy nővérem családjáról-ha nekem nem adatott meg-gondoskodjak,támogassam őket mindenben(ez neki csak a pénzt jelentette)és segítsek amiben csak tudok(vagyis beleütni az orrát mindenbe)˝
Mivel kellet nekünk a pénz így azonnal költözünk.Nem tudtam milyen gazdagságban élni,de sosem voltam emiatt kevésbé jól öltözött,sem csöndes vagy visszahúzódó.Inkább vidám voltam-mindig.Sokat nevettem és mindenben benne voltam a haverokkal.Mindig mindenkinek tudtam valami pozitívat is mondani amikor rossz volt neki-ezért kedvelt engem a legtöbb ember.Ezt a "játékot"a nagyapa tanította meg nekem őt éves koromba azóta játszom ezt,de most nem tudom ezt játszani vagy talán nem is akarom.
Nem akarom  itt hagyni  Norvégiát,a fjordokat,a hideg vizet.........és a barátaimat!Semmi mást nem akartam jobban csak maradni.!De nem én döntök!
-Tara!-hallottam anyu kiáltását.-Indulunk!

Egy versem, ami első helyezést ért el egy versenyen

Miért?

Mondd, miért teszed, ha rossz neked?

Látni, hallani, hogy ártasz vele.

Kapkodod a fejed, hogy kérjed...

S megint kérdem- mondd miért?

Te mondod, hogy beszélni könnyű, de akkor MIÉRT nem teszed?

Ne fordulj szembe a világgal csak, mert TE rosszul csinálod.

Engem átkozol, mert szólni mertem,

Ne fordulj el, hanem hallgasd, ez mit tesz veled.

Drogoznak, cigiznek, isznak- ezek a haverok?

De mondd, én neked mégis mi vagyok?

Te azt mondod: a barátod, de én rázom a fejem, mert ezt, az NEM engedi.

Én beszélek, aki nem drogozik

S ugye te vagy a nagy, mert te csinálod.

Mást se teszel egész nap, csak tátod a szádat és szívod az anyagot.

Fordulj be, s nézz magad, ha rájössz a hibádra, azt mondod barátom,

hidd el, én majd ott leszek és nem csak úgy, mint a haverok.

S majd megkérdezem-

Miért tetted?

Miért?