A kezdetek

A nevem Tara Mower,tízenhét éves vagyok.A hajam sötét,gesztenyebarna,szemem színe is hasonlóan sötétbarna.A családommal élek Norvégiában,vagyis egészen egy héttel ezelőttig.Amikor apu bejelentette:Költözünk.Ma ülünk fel a repülőgépre,ami elvisz minket New Orlens-be.Onnan kocsival megyünk tovább,mert persze,hogy egy kis,gazdag,de unalmas városkába költözünk és nem a nagyvárosba.
Nem örültem mikor megtudtam,hogy Ruth-néni(Apu anyukájának a húga,és egyetlen élő rokonunk)egy hónapja meghalt.Igaz nem voltam igazán oda érte-ő sem értem-de tiszteltem,mert okos volt és becsületes.
Viszont megdöbbentem,mikor megtudtam,hogy mi örököltük a házát és a pénzét.Mindenki tudta,hogy utálja aput,anyut pedig egyenesen rühellte.A bátyáimat azt hiszem kedvelte volna,ha kisgyerek korukba nem ő lett volna a csíntevésük célpontja.De mégsem így történt,sose szerette a testvéreimet,nagy képünek és zabolátlannak tartotta őket.Engem még eltűrt és beszélgetett is velem ha olyan kedve volt.
Ezek után már végkép nem értettük,hogy miért jön 2 havonta látogatóba Norvégiába,ha utált minket  és  utálja a hideget a vizet.-na erre ő mindig azt felelte: ˝Kötelességemnek érzem,hogy nővérem családjáról-ha nekem nem adatott meg-gondoskodjak,támogassam őket mindenben(ez neki csak a pénzt jelentette)és segítsek amiben csak tudok(vagyis beleütni az orrát mindenbe)˝
Mivel kellet nekünk a pénz így azonnal költözünk.Nem tudtam milyen gazdagságban élni,de sosem voltam emiatt kevésbé jól öltözött,sem csöndes vagy visszahúzódó.Inkább vidám voltam-mindig.Sokat nevettem és mindenben benne voltam a haverokkal.Mindig mindenkinek tudtam valami pozitívat is mondani amikor rossz volt neki-ezért kedvelt engem a legtöbb ember.Ezt a "játékot"a nagyapa tanította meg nekem őt éves koromba azóta játszom ezt,de most nem tudom ezt játszani vagy talán nem is akarom.
Nem akarom  itt hagyni  Norvégiát,a fjordokat,a hideg vizet.........és a barátaimat!Semmi mást nem akartam jobban csak maradni.!De nem én döntök!
-Tara!-hallottam anyu kiáltását.-Indulunk!