Az indulás

Lefelé száguldottam a lépcsőn és beléptem  az étkezőbe,úgy látszik már csak engem vártak.A két bátyám a kandalló előtt ült,míg anyuék az asztalnál.A bőröndök a bejárati ajtó előtt sorakoztak!
Mikor apu meglátott felállt és odajött hozzám:-Készen állsz?-kérdezte.Először hallgattam,mert tudtam ha nemmel felelek mit mondana,majd kis habozás után annyit válaszoltam:-Talán!?
-Tobias, már indulnunk kéne!-szólt ránk anyu!-Fiuk hordjátok ki a kocsiba a bőröndöket!
A bátyáim morogtak valamit,mert anyu dühösen nézet rájuk.........
-Csak tud meg,hogy a rabszolgaságot már rég tiltja a törvény!-szólalt meg az idősebbik bátyám Bob!-De én minden kint elviselek!
Felkapta a csomagokat és mint egy sértet hölgy öles léptekkel kisuhant!Mindahányan ott voltunk kacagni kezdtünk,napok óta először.Mindig Bob és én voltunk a mókamesterek,de nekem nem volt kedvem szórakozni mostanába. Mindenki kiment az ajtón és beült a kocsiba .Sajnos én a két bátyám közé szorultam be,és Bob mellettem rikácsolni kezdte a kedvence dalát-(Bob Marley- No woman no cry  -t.Ezért hívjuk mi Bobnak- Johnt!Igen a bátyám igazi neve John,de mikor 7 évesen meghallotta az első Marley számot azóta csak így hívhatjuk,különben megsértődik)-és igazán szeretem Johnt csak hagyja már abba.Szerencsémre Leó,a másik bátyám megszólalt.
-Hey Bob legalább tanulj meg énekelni.........vagy valami!-mondta kínzott arccal.Mivel ő volt csak zenész a családba őrá hallgatunk a zene terén!(Bobot kivéve)Ő mérges szemekkel ránk nézet majd anyuhoz fordult mint Bíróhoz:-Ugye anyu,hogy nem is volt olyan rossz?
Anyu hátrafordult és ránk nézet:-Most hazudjak?!........egyszerűen szörnyű volt Bob,sajnálom!
-Persze nyomjuk el a rabszolgákat és ne agyunk nekik teret a kibontakozásra!-morgott Bob(néha olyan volt mint egy gyerek,pedig 20éves)-Ezért nem kaptok cukorkát!
Fenyegetett meg minket és hatott is ránk mivel az egész család édes szájú volt!előkotorta a cukros zacskóját a hatalmas zsebéből,és előttünk falatozni kezdet........